[ Pobierz całość w formacie PDF ]

s egyetlen igaz bartjnak fel kell lebbentenie a ftylat a szrnyq
titokról. Milyen borzasztó kp trul majd Georg elvaktott szeme el!
Vajon hogyan viseli majd, hogy tlkeznie kell a felesge fltt?
Az idQs asszony feje a mellre csuklott. sszetrten lt egy
karosszkben, s grcssen szorongatta zsebben az tkozott
paprdarabot.
A nma csendbe hirtelen belehastott a csengQ hangja. Az asszony
elcsigzottan felemelte a fejt, s az órra nzett. Mr majdnem
kilencre jrt.
Nem tudta, mit tegyen. Ajtót nyisson? A csengQ ekkor msodszor
is megszólalt. Az idQs asszony gpiesen felllt, s kiment ajtót nyitni.
Egy pillanatra elakadt a llegzete. Georg llt elQtte.
 Anya, drga anya!
Ujjongva meglelte anyjt, aki a rmlettQl bnultan hevert a
karjban, s csak srt, srt, mintha knnyei elmoshatnk mindazt, ami
a szvt nyomta.
Georg mlysgesen meghatódott. Mg sohasem ltta gy
elrzkenylni. RemegQ kzzel szrtgatta anyja knnyeit.
 Anya, nyugodj meg! Ne srj mr! Most mr itt vagyok! Ennyire
rlsz annak, hogy viszontlthatsz?
Az asszony nagy nehezen erQt vett magn, s magval vonszolta
fit a nappaliba.
A frfi tekintete nyugtalanul psztzta a helyisget.
 Hol van Gitta?  krdezte.
Anyja lekzdtte felindultsgt. Tudta, hogy mindkettejk
rdekben nyugodtnak kell lennie. Kihzta magt, s gy szólt:
 A felesged nincs itthon.
Georg arca elsttlt, vonsai mlysges csalódottsgról
rulkodtak. Annyira rlt, hogy nhny httel korbban haza tudott
jnni! Lzasan dolgozott, hogy minl elQbb elkszljn, tkzben
pedig szinte eszt vesztette a Gitta utni vgyakozstól. Erre most,
hogy hazart vgre, nem tallja otthon.
 Nincs itthon?  krdezte fojtott hangon.
 Nincs. Sznhzba ment Hartwiggal.
Volt valami anyja hangjban, ami felrzta Georgot.
 Olyan furcsa a hangod, anya! Taln haragszol Gittra?
 Mirt, szerinted taln rendjn való, hogy egy asszony a frje
tvolltben ms frfiak trsasgban hajszolja az lvezeteket?
Georg vgigsimtott felhevlt homlokn.
 Ez igazn nem bqn, anya. Gitta mg olyan fiatal, s n magam
krtem meg Hartwigot, hogy szórakoztassa egy kicsit. Igazn nem
tudhatta, hogy mr ma este visszajvk.
 Nem tudhatta, ez igaz. s taln jobb is, hogy nincs itt. Gyere,
fiam, lj ide mellm! Rossz hreim vannak szmodra.
Georg heves mozdulattal megragadta anyja kezt, tekintetben
aggodalom tkrzQdtt.
 Mi trtnt, anya? Mire vljem ezt a klns viselkedst? Beszlj
mr, ne csigzz tovbb!
Anyja karon fogta, s lehzta maga mell.
 Lgy erQs, Georg, viseld frfiknt, amit most mondok. A
felesged megcsal tged Hartwig bartoddal.
Georg elrntotta a karjt, s felugrott. FenyegetQ tekintettel nzett
le anyjra.
 Anya, neked elment az eszed!  kiltotta.
Az idQs asszony magba roskadt.
 Brcsak gy volna, fiam. De sajnos nagyon is magamnl
vagyok. Hallgass meg! A kpeidet nem adtk el. Hartwig adta a
pnzt, hogy megszabaduljon tQled. Mr rgóta gyanakszom rjuk,
bizonyossgot azonban csak ma szerezhettem, amikor kihallgattam
Qket. Azt hittk, hogy nem vagyok itthon. Egyenesen az Q szjukból
hallottam, hogy becsaptak s megcsaltak tged, hogy eltntessenek
az tból, s hogy Hartwig ennek rdekben pnzt adott a kpeidrt.
Gitta is kap tQle pnzt.
Georg leroskadt a szkre. gy meredt anyjra, mintha egyetlen
szavt sem rten.
Arca spadt volt s merev, izmai megfeszltek. m egyszerre erQt
vve bnultsgn kihzta magt, sQt mg el is mosolyodott.
 Bizonyra lmodtad az egszet, anya. Amit lltasz, az olyan
rtelmetlen, olyan borzalmas, hogy nem lehet igaz. Ki tudja, mit
hallottl, bizonyra van r valami egyszerq magyarzat.
Anyja lass mozdulattal elQhzta zsebbQl a paprlapot.
 Tessk, itt a bizonytk, hogy igazat beszlek.
A frfi tbbszr is elolvasta Gitta szavait. Elknzott nygs trt fel
mellbQl. Tekintete lzasan cikzott ide-oda.
Amikor azonban anyja a kezrt nylt, vadul flrelkte s
felpattant.
 Nem, akkor sem hiszem el! Egyszerqen nem tudom elhinni! Az
egsz letem sszeomlana! Gitta nem lehet ilyen rossz, egyetlen nQ
sem lehet ilyen romlott! Itt, a szvemben hordom legutóbbi levelt,
amelynek minden szava a lngoló szerelem nyelvn ródott! Senki
sem lehet ilyen ktsznq, legkevsb Gitta!
Az idQs asszony gondterhelt pillantssal nzte fit.
 Szegny gyermekem, megrtem, hogy nem akarod elfogadni a
trtnteket, de sajnos ktsgnk sem lehet tbb. Szembe kell nzned
a valósggal.
Georg megdrzslte gQ szemeit, s mg egyszer vgigolvasta a
flbetpett paprra rottakat. Minden Gittba vetett bizalma ellenre
is bredezni kezdett benne a ktsg. Lehet, hogy mgis igaz? Nem
zrg a haraszt, ha nem fjja a szl. ElkpzelhetQ volna, hogy
tvolltben Gitta szve bartja fel fordult? Ez a szrnyqsges
paprlap arról tanskodik, hogy mst szeret  Qt pedig megunt frjnek
nevezi levelben.
 Mikor jn haza Gitta?
 Nem tudom.
Georg a kalapjrt nylt.
 Hov msz?  krdezte anyja ijedten.
 Hartwighoz. ElQszr vele kell beszlnem, s ki kell szednem
belQle az igazsgot. Nem fogja letagadni, ahhoz tlsgosan jól
ismerem. Gittval nem nzhetek szembe mindaddig, mg meg nem
gyQzQdtem az rtatlansgról vagy a bqnssgrQl.
 Ht mg a sajt kezqleg paprra vetett vallomsnl is
meggyQzQbb bizonytkot akarsz?
 Igen. Mg ez sem elegendQ ahhoz, hogy megrendtse a bel
vetett bizalmamat. Mert ezeknek a szavaknak ellentmondanak a
hozzm intzett levelei. Hagyj elmenni! Beszlnem kell Hartwiggal,
mg ha egsz jjel vrnom is kell r. Gittnak ne ruld el, hogy
hazajttem! Elg, ha akkor megtudja, amikor mr a szembe
nzhetek.
Anyja grcssen belekapaszkodott.
 Ugye nem csinlsz semmi ostobasgot, Georg?
 Nyugodj meg, s ne aggódj, ha esetleg holnap reggelig sem
jvk vissza. Tudom, mit csinlok.  Lefejtette magról anyja lelQ
karjait, s elment.
Valamivel tz óra elQtt rt Hartwig lakshoz. Lass lptekkel
felment a lpcsQn, s becsngetett. Eltartott egy darabig, mg odabent
mozgolóds tmadt. Vgl meglehetQsen hinyos ltzkben
megjelent Hartwig hzvezetQnQje. Szemltomst pp lefekvshez
kszlQdtt.
Elmulva meredt Georgra.
 Naht, Feldhammer r!  kiltotta.
 Jó estt. Striegelmeier asszony. Hartwig rral szeretnk
beszlni.
 Nincs itthon.
 Meg tudn mondani, mikor r haza?
 Sajnos, fogalmam sincs.
 Okvetlenl beszlnem kell vele, ha hazart. Megengedi, hogy itt
megvrjam?
 Hogyne, kerljn beljebb! Helyezze magt knyelembe!
Knyveket s jsgokat is tall, ha olvasni volna kedve.
 Ksznm.
 Hozhatok valami frisstQt? Van itthon sr. Vagy inkbb tet,
esetleg grogot inna? Nyirkos, hideg idQ van ma este.
 Nem, ksznm. Ne fradjon.
 Akkor jó jszakt, Feldhammer r. Remlem, nem kell
tlsgosan sokig vrakoznia.
 Jó jszakt, Striegelmeier asszony.
Miutn a hzvezetQnQ kiment, Georg levetette magt az egyik
karosszkbe, s gQ tekintettel meredt maga el.
Izgatottan flelni kezdett, valahnyszor autó kzeledett az
utcban, de mindannyiszor csalódnia kellett.
Vgl meghallotta, hogy kocsi fkez a hz elQtt, s kisvrtatva
lpsek koppantak a lpcsQn. Kinylt az ajtó, s Hartwig lpett be
rajta. Letette a kalapjt s a kabtjt az elQszobban, majd belpett a
nappaliba.
Valósggal sóblvnny dermedt, amikor megpillantotta Georgot.
Amint maghoz trt elsQ meglepetsbQl, gyorsan behzta maga
mgtt az ajtót, s odasietett bartjhoz. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • typografia.opx.pl